Éjfélkor indultunk Pestről, csillagos ég, autó alig, a határon unott fejek, Zágráb után tej köd és 6 fok, nyaralási hangulatunk hirtelen a nullára redukálódott, zúgott a fejünk,  míg nem a Velebit másik oldalán a paradicsom tárult elénk, hirtelen teljesen más dimenzióban éreztük magunkat... A www.tengerpartok.hu engedélyével.

Murter 2006.09.02-09.09.

Éjfélkor indultunk Pestről, csillagos ég, autó alig, a határon unott fejek, Zágráb után tej köd és 6 fok, nyaralási hangulatunk hirtelen a nullára redukálódott, zúgott a fejünk,  míg nem a Velebit másik oldalán a paradicsom tárult elénk, hirtelen teljesen más dimenzióban éreztük magunkat – szerencsére ez az érzés megmaradt a nyaralás végéig. Kicsit féltem Murtertől, mert Zadar és környéke nekem nem  igazán jön  be, pláne Dél-Dalmáciához képest.

Murter viszont első látásra a szívem csücske lett, a sziget és a városka is elvarázsolt - a szűk utcák, az  erjedő füge illata, a fekete ruhás nénikék, a kikötői hangulat. Az apartman kultúrált volt, jó nagy és  tényleg közel volt a tengerhez, bár ennek semmi jelentősége, hiszen az ember úgy sem a legközelebbi strandon tölti az idejét. Első este teszteltük az árakat, és hopp az első meglepi, kevesebbet fizettünk  20%-kal, mint az árlapon szerepelt. Azért a későbbiek folyamán visszafogtuk magunkat a költekezéssel, bár meg mondom őszintén annyira felkészítettük magunkat a borzasztó árakra (vittünk kaját bőven) , hogy végül az utolsó pár napra maradt egy zsák pénzünk, amit „nem érdemes visszaváltani” jelszóval el is dőzsöltünk. A víz első nap még igen hideg volt, aztán szépen melegedett, a nap szikrázott, jobbat kívánni sem lehetett volna. Murteren nem szabad a „népszerű strandokra” menni, fel kell fedezni a rejtettebb öblöket, nem esik le a karikagyűrű az ember ujjáról ha caplat egy kicsit. Nekem mindenképp a Kornati felöli oldal jött be igazán, sokkal vadregényesebb. A másik oldal szép és hangulatos, de kicsit úgy érzi magát az ember attól a fene sok szigettől mintha egy tó partján lenne (ez Zadar környékér egyébként is jellemző). Kirándulás Krkára: az utószezon szépsége, hogy nem voltak sokan, kellemes volt a hajóút és a vízesésnél sem volt tolongás. Gyönyörű volt, nem szabad kihagyni. Kornati hajókirándulás: ezt kicsit másképp csinálnám legközelebb. Sok volt az egész nap. Eleinte lekötött, gyönyörködtünk, délután viszont már mindenki kómában volt a monoton zúgástól, hullámzástól. Szerintem egy kisebb és gyorsabb halászhajóval jobb lehet és fél nap is elég lenne. Bár tényleg szép volt! A kaja a hajón volt miközben majd levitte a fejünket a szél és egy angol házaspár ült szemben így próbáltunk állati kultúráltan késsel-villával szálkás halat enni.

Ja és a bor amit kihoztak ha lehet még egy fokkal rosszabb volt mint nagyapám zalai guggolósa – de a nyaralás alatt az ember ezen is csak mosolyog. Megálltunk egy öbölben, kicsit fürödtünk, ittunk egy üccsit (15 kuna egy két decis kóla – többet nem akarok az árakról beszélni, de azért néha beesik az ember az asztal alá a pofátlanságtól). Egyébként minden nap strand, este borozgatás, vacsi – odavagyok a grillezett tintahalukért. A fagyi szinte kivétel nélkül mindenhol isteni finom volt, ennyit tán életemben nem fagyiztam egy hét alatt. A víz a öblökben kellemesebb, gyönyörű tiszta, gumimatracról is lehet bámulni az alját. Ja! Egyik nap rám támadt egy kb. tíz centis hal – fentről figyeltem, hogy miért „fekszik” olyan fura pózban a mélyben, mire egyszer csak mintha puskából lötték volna ki, többször „nekirontott” a gumimatracomnak aztán  a víz felszínén vergődött kicsit és eltűnt. Biztos felhúzta magát, hogy mindig bámulják a túristák.  Elneveztem Hülyehalnak, ha valaki látná, üdvözlöm. A kis utazási irodákban, hajókirándulásokon dolgozó fiatalok kifogástalanul  és irigylésreméltóan beszélnek angolul, németül és egyéb nyelveken. A vendéglátósokkal meg kézzel-lábbal is megérteti magát az ember.

Voltak barátságtalan fazonok, de itthon sem várom el, hogy mindenki vigyorogjon rám a pénzemért, csak végezze a dolgát. Összességében pozitív volt a kép a „kiszolgálásról”. A horvátok állatul vezetnek, nem árt odafigyelni. Az  utak néhol nagyon szűkek voltak, de ez őket nem zavarta, biztos van otthon pár tartalék visszapillantójuk. Péntekre jött a Bora, amit én a fejemben már reggel éreztem és hangoztattam folyamatosan. Egyébként szép volt. Eső nem esett egy csepp sem. Hazafele utószezon ide vagy oda nagyon bedugultunk a pályán /alagútnál szűkítés+40 km-es sebességkorlátozás a szél miatt/.  Ráadásul lökdöste a szél az autót nagyon, örültem is, hogy nemrég lecseréltük mert a Yarist lehet le is fújta volna a pályáról :-)

Viszont végre láttuk, hogy mi van körülöttünk,  alföldi gyerekként lubickoltam a hegyek látványában. Egy idióta Merci-terepjárós  horvát száguldozott a pályán, aztán emberére talált egy sötét  Passat-ban.. Addig „üldözték egymást” míg a Passat megelőzte és felvillantotta a Follow mee feliratot. Mekkora szííííívás! De vigyázat kedves száguldozók, ezek szerint működik az autópálya rendőrség, nem csak a szép színes rendőrautókat kel figyelni. Jó volt szép volt igaz sem volt. Azt mondtam jövőre már máshova megyünk, de az Adria mágnesként hat ránk.

A www.tengerpartok.hu engedélyével.